A Velencei-hegységben ritkábban van alkalom ködtengeres képeket készíteni, mint Pécs környékén : alacsonyabbak a hegyek, és ugyan a tó miatt gyakori a párás idő, de általában ez a pára a hegyeket is betakarja. (Meg kicsit messzebb is vannak nekem, mint a Mecsek volt.) Azonban januárban sikerült kifogni egy "minden egyben" reggelt, Pázmándon, amikor volt köd a tájon, de a Nap már felhőmentes égre kelt, és a füvet is dér lepte (ez egy másfajta képhez jött jól). Ez tavaly nem jött össze, meg akkor ugye le is késtem a napfelkelést :D .
Napfelkelte előtt (kattintásra új ablakban kinyilik nagyban - vigyázat, jópár MB...) :
Ugyanaz a hely teljesen másképpen nézett ki most : nem látszott semmi a távolban (azaz még napkelte előtt egy kicsit), aztán jött a fény, és beborított mindent, terülve a ködben, a láthatár egy nagy ködóceánná változott. Mondjuk fotózni nem volt egyszerű, telével éles képet csinálni kb. lehetetlen ilyenkor, de ez az álomszerűség a szép benne. Kár, hogy itt az alföld-jellegű táj kezdeténél már nincsenek jellegzetes tereptárgyak, amik kiemelkednének a párából. Az Időképen (ld, később) kivételesen szépen látszott a köd határa, ami a teljes keleti országrészt fedte, pár kilométerre a szikláktól kezdődően.
És amikor felkelt (kattintásra új ablakban kinyilik nagyban - vigyázat, jópár MB...) :
A többi kép ebben a galériában tekinthető meg :
Mire hazaértem, sokat csökkent a ködös terület, így rárajzoltam a térképre a hajnali határát pirossal :)
Hazafelé még megálltam a Velencei tónál, hogy megnézzem, be van-e fagyva... Az a post már volt múlt héten, mert ez volt az az alkalom, amikor a fütyülő récékkel találkoztam :)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.