Pázmánd egyik kedvelt kirándulóhelye a helyi kvarcitsziklák tetején levő három kereszt. Nekem kicsit messze van, de elég jó, és könnyen megközelíthető helynek tűnt ahhoz, hogy egy február végi reggelen megpróbáljam bejárni az odavezető utat. Az előzetes kutakodás után nem tűnt nehéznek a dolog, de persze túl szép lett volna hogy igaz legyen...
Végül, ha nem is a tervezett időpontban, de sikerült feljutni; panoráma a sziklák tetejéről (kattintásra nagyobb lesz) :
Az elgondolás az volt, hogy a sziklafallal szemben, a faluba bevezető útról felfelé vivő, rövidebb úton megyek. Ez szó szerint meredeknek ígérkezett, de a hajnali kelések esetén minden másodperc kincs :D
A képre kattintva galéria nyílik, a sziklákról látható táj részleteivel :)
A helyzet az, hogy szemből nem sikerült feljutni, így le is késtem a napkeltét; valahogy a felfele vezető út egy elágazás (és jópár sziklán való átmászás) után mind a két oldalon visszafordul - a turistajelzés is, pedig a turistatérkép szerint fel lehet menni (vagy ha arra a meredek lejtőre gondoltak, ahol alig tudtam visszajönni, nem jó ötlet). A sziklaszoros sem volt nagyon látványos (azaz nem rossz, de nem túl fotogén), sajnos.
Megpróbáltam a szőlőhegy megkerülésével is, de ott túl sok kutya várt a pincéknél, és hosszúnak is tűnt az út. (Viszont végig turistajelzés, hivatalos túraútvonal megy körbe a szőlőhegyen, a fenti linkeken a piros vízszintes jelzés.)
Már hazafele indulóban tűnt fel néhány kőkereszt az egyik, erdőbe vezető úton. Ezek a a falu kálváriája, s a kálváriaösvény egyenesen a három nagy kereszthez vezet - fel lehet sétálni, like a boss! (Ez pl. nincs rajta minden turistatérképen...) Szóval, jóval napkelte után, de sikerült felérni, és még jócskán a kora reggeli fényekben megfotózni a sziklák lábánál kezdődő "alföldet" :) Ezek a sziklák nem magasak, még a Bence-hegynek is csak fele, de a hely mégis különleges : kiállhatsz a szélére, és a lábadnál kezdődik a síkság (mint a Mecsek, kicsiben :) ). Természetesen látni a százhalombattai finomítót, a Dunai Erőművet, és a János-hegyet is. Egész terepasztal a lábunk előtt, szóval érdemes felmenni, és megnézni :)
A feljutás két végpontja - valójában a két pont között egyenesen végig lehet menni.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.