Sokan készítenek olyan képeket, amik a csillagok járását ábrázolják - és ez nem is olyan nehéz, semmi különösebb felszerelés nem kell hozzá. Pár alapismerettel bátran bele lehet vágni.
Alapvetően az elején tisztában kell lenni vele, hogy ezek a képek éjjel készülnek, néha több órán át, és sokszor olyan helyeken, ahol más nem jár (esetleg vadállatok). Érdemes hát többen menni, egy kiadós esti beszélgetéshez tökéletes alkalom az ilyesmi (főleg, hogy így még modellünk is lesz a képre :) ) Az sem utolsó szempont, hogy ilyenkor bizony sokáig fent kell lenni : kiadós alvás ajánlott. Nyáron is hűvös tud lenni, de a téli éjszaka konkrétan veszélyes is lehet, szóval megfelelő ruházattal készüljünk. Fontos, hogy ha csillagos kép a cél, akkor a Hold lehetőleg ne legyen fent, mert már a negyedhold is túlvilágít mindent.
A város és a csillagok (2014, két és fél óra)
Az egész alapja az, hogy több órányi (esetleg pár tíz percnyi) felvételt kell készíteni. A legtöbb tükörreflexes, vagy MILC fényképezőgépen nem csak, hogy nem lehet ilyen hosszú záridőt beállítani, de ki is égne a kép ennyi idő alatt. Ezért általában több, hosszabb (pár másodperc...30mp...60mp záridős) képből állnak össze a csillagkörök. Persze ezeket valahogyan el is kell készíteni.
A lényeg, hogy folyamatosan tudja menteni a gép a képeket. Nálam ez CL6 sebességű SD kártyával 4mp-es expozíció esetén már megy. Az éjszakai képekhez meg általában ennél úgyis hosszabb kell.
A folyamatos fényképezés egyszerű : külső kioldó/időzítő/távirányító, de sok váz kínál beépített time-lapse/intervalométer funkciót is. Némely gyártó kioldói (Canon pl.) otthon is reprodukálhatók pár kapcsolóból és jackdugós csatlakozóból, szinte ingyen. A lényeg, hogy vagy megfelelő időközönként exponáljon egyet az eszköz, vagy folyamatosan nyomva tartott exponálógombot érzékeljen a fényképezőgép (általában így mire elkészül egy kép, az előző mentése már befejeződött). A képek között jobb, ha nincs szünet, mert így könnyebb őket összefűzni. Természetesen szükség lesz egy állványra is, vagy bármire, amin nem fog elmozdulni a gép.
Ha kompakt géppel fotózunk, és azon nem lehet megoldani a folyamatos sorozatot, akkor a legjobb, ha a leghosszabb sorozatot állítjuk be, és folyamatosan figyeljük, lejárt-e. (Segíthet, hogy sok kompakt tud 60mp-es képet is.) Telefonnal is megoldhatóak éjszakai képek, bár szerintem ezek túlságosan belenyúlnak a képbe.
Göncölszekér (2014)
Tehát ha sikerült kijutni a helyszínre, akkor a folyamatos exponálás elindítása előtt már csak meg kell komponálnunk a képet, fókuszt állítani, és mehet is a fényképezés. Csillagköröket észak felé fogunk látni, csillag-íveket dél felé nézve (Tejút is csak dél felé...), keleti és nyugati irányban csak csíkok lesznek :) Ha már kattog a gép, csak ülni kell mellette, és élvezni a nyugalmat, amíg megfelelő mennyiségű idő eltelik :). A fókuszálás manuálisan történik, mert általában nincs mire fókuszálni, és amúgy is manuálban kell hagyni a gépet, hogy ne is próbálja meg a képsorozat alatt. A fényképezőgépet sorozat módba kell tenni.
Beállításilag semmi extra : csillagokhoz nyitott rekesz - ez fontos, ha rekeszelsz, eltűnnek a csillagok. Kitobjektív esetén elég magas ISO (400-1600-6400...) 100-on elég kevés csillag lesz, de néha még ez is elég. Az ojbjektív fényereje a legfontosabb, 2,8 vagy 1,8 igencsak ajánlott. Az ISO attól is függ, hogy mennyire fényszennyezett a hely, és mit "szeret" még a gép. Ha túl alacsony, nem lesznek csillagok, túl magassal meg túl zajos lesz a végeredmény (utóbbi nem baj, ha csak képet akarunk készíteni). A záridő meg attól függ, mit akarsz fotózni : ha kifejezetten csillagköröket, akkor a lehető leghosszabb, ami még nem túl világos, ha videó is készül belőle (hiszen egy alapanyagból megoldható), akkor olyan záridőre lesz szükség, aminél még nem mozdulnak el a csillagok egy képen belül. Ez az objektív gyújtótávolságával függ össze : 17-18mm-en 20mp körül van, 50mm-hez már 10mp körül, 300mm-en 2,5-3mp... Ez persze hasznos is lehet, ha hosszabb gyújtótávolságon akarunk valamit megfotózni a mozgó csillagokkal : kevesebb ideig tart, ha hosszú objektívvel 30mp-es képeket készítünk, kevesebb képből kapunk hosszú csíkokat :D Szintén elmozdulásmentes képekre van szükség, ha nem a csillagok mozgásának bemutatása a cél, hanem a jobb képminőség (pl. Tejúthoz jól jön) érdekében akarjuk a képeket összefűzni (itt az első két kép így készült).
Érdemes pár eltérő ISO értéken csinálni több képet is, mert később kelleni fog - az előtér ugyanis szinte sosem lesz tökéletes, így azt a sorozat egy másik képéről szokás visszamaszkolni a kész képre. Ezt nyilván úgy a legkönnyebb, ha a konkrét képek készítése előtt, vagy után még egy pár kép készül, más ISO, más rekesz, más záridő beállítással (miközben kitaláljuk a végleges sorozat értékeit, erre remek lehetőség van). Ha magunk akarjuk megvilágítani az előteret, akkor azt szintén ilyenkor lehet megoldani (sőt, pl. ha egy modell is áll a képen, akit vakuval megvillantunk, majd elsétál, rögtön fényképezhetünk szellemeket is :D ). Természetesen a fényfestésre is remek lehetőségek vannak :) A sorozat utolsó pár (5-10) képére érdemes feltenni az objektívsapkát, és készíteni pár fekete képet, ami a zajszűrésben fog segíteni az összefűző programnak.
Velencei-tó - kb. másfél óra (2017)
Ha készen vannak a képek (pár darabtól a több százig terjedő mennyiség), akkor számítógépen egy Startrails, esetleg Sequator (ezek ingyenes programok ) -ral, vagy Photoshop-pal össze kell fűzni a képeket. Ha ez megvan, akkor az esetek nagy részében vissza kell maszkolni az előteret (GIMP vagy Photoshop), mert vagy rosszul fogja összerakni a program, vagy ki fog égni/be fog bukni. Ilyenkor jön jól a pár darab, másképpen exponált kép 
Képek esetén a zaj szerencsére nem nagy gond, hiszen a sok kép összefűzése közben átlagoló zajszűrés történik. Videó esetén persze oda kell figyelni, hogy ne legyenek túl zajosak az egyes képek. Nemkülönben a videó csalóka dolog, hiszen 250 képből 25 képkocka/másodperc esetén csak 10mp videó jön ki... Szerencsére a csillagjárás 15fps-el is jól néz ki :)
Igazából nincs is olyan sok munka az egésszel, hiszen az eltöltött idő nagy része a fényképezőgép mellett ücsörgés - hasonlít a horgászáshoz, igazából relaxációs-terápiás céllal is művelhető :D .
Csillagszél (2017), egy expozíció
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.