Korábban is volt szó a pázmándi kvarcitsziklák tetején álló három keresztről - lettek képek csak ezekről is, hiszen részben ezért mentem. Ugyan nem egészen olyan lett, mint amit elképzeltem - napfelkeltés - de a reggeli Nap is szép sárgás fényeket adott. Na meg aztán, minden adott a következő hajnali próbálkozáshoz, amikor mondjuk elsőre oda is találok :D
Nemrég ismét Pécsre kellett látogatnom, és a legjobbkor; csak pár nappal korábban nyerte meg a Tettye mandulafája az Év fája 2019 szavazást - és nem is az első magyar fa, ami nyert. A jó idő mellett volt alkalom ezt is megnézni egy séta alkalmával, és sütkérezni a napon (komolyan, már le lehet égni). A Havihegyen amúgy is szép környezetben lehet sétálni, akár gyalog, akár busszal könnyen megközelíthető a városból - jó kirándulócélpont most tavasszal, amikor virágzik az egész hegyoldal.
A nyertes fa a hozzá tartozó templommal :
Az idei tavasz is a hóvirággal kezdődött, a folytatás pedig szokás szerint az ibolya, és a többi színes, kora tavaszi virág :) Szerencsére a székesfehérvári Sóstó természetvédelmi területen találtam sok ibolyát (madarakkal, és kilátókkal együtt :D ) , így idén sem lesz hiány lilából, de más színekből sem :)
Szóval a lila :
Pázmánd egyik kedvelt kirándulóhelye a helyi kvarcitsziklák tetején levő három kereszt. Nekem kicsit messze van, de elég jó, és könnyen megközelíthető helynek tűnt ahhoz, hogy egy február végi reggelen megpróbáljam bejárni az odavezető utat. Az előzetes kutakodás után nem tűnt nehéznek a dolog, de persze túl szép lett volna hogy igaz legyen...
Végül, ha nem is a tervezett időpontban, de sikerült feljutni; panoráma a sziklák tetejéről (kattintásra nagyobb lesz) :
A tavasz közeledtének legbiztosabb jele, hogy megjelennek a hóvirágos képek - ezekhez pedig hóvirág szükségeltetik. Mondjuk Fejér megyében viszonylag nehéz találni (nekem még nem sikerült - az Alcsúti Arborétum pl. nagyon kiesik, ott persze van), ez a csoport is Fehérvár belterületén került lencsevégre, nem ám valami erdőben :( . Somogyban bizonyos részek szerencsére tele vannak, csak oda meg nem jutottam el az idei szezonban. A Mecsekben pedig ennél, az amúgy február közepén készült képnél is hamarabb nyílt a hóvirág, de a hunyor is.
Annyi szerencse azért esett, hogy munkaidő után még volt egy kis napfény, így a képen a megvilágítást csak részben adja vaku :)
És íme a második adag szürke paneles hangulat - az előző sorozat után már kevés szöveggel, de több betonkockával, és talán pár jobb képpel :)
A galéria a képre kattintva nyitható meg :
Miután Székesfehérváron sok panelépülettel találkozni, egy idő után elkezdett foglalkoztatni, hogy hogyan lehet a panelek hangulatát visszaadni - erre olyan, hosszú záridős (de mindenképpen fekete-fehér) képek ígérkeztek a legjobbnak, amiken a horizontot teljesen eltakarják a panelépületek, és lehetőleg semmi nem látszik a betonkockákon kívül (a geometrikus formák kellően elidegenítőek tudnak lenni :) ).
Hogy a fehérvári panelrengeteg nem is olyan sivár, mint amilyen - talán - máshol, azt az is mutatja, hogy elég nehéz volt ilyen helyeket találni, pláne úgy, hogy ne legyen a képen fa, s egyéb tereptárgyak sem. Közben pedig kibővült a lehetséges képek listája is, kicsit szociofotó-jelleggel, a panelek magányát "élvező" emberekkel is. A fekete-fehér képek közé néhány, megfelelő hangulatú színes is került.
Az első adag a lenti képre kattintva nyíló galériában látható :)
Maga a paneldzsungel jellegzetes városi jelenség, ráadásul Fehérváron szinte a belváros része - a buszpályaudvartó, vasútállomástól pár perc sétával már a tízemeletesek között vagyunk, amik között minden átmenet nélkül műemlék-épületek, vagy kis kertes házak akadnak útba. (Pécsett pl. a panelek nagy része azért Kertvárosban van, szóval nem határozzák meg annyira a városképet, mint itt, Siófokon sokkal kevesebb található, Kaposváron hasonló talán, mint itt.) A panelben lakást sok esetben még mindig a rossz anyagi helyzettel szokás összekötni, bár manapság már a középosztály is örül, ha ilyen lakhelyet engedhet meg magának. Ugyanígy sztereotip a panelben lakó nagy tömegek, és a városi elidegenedés összekötése is, amiket a magányos alakokkal igyekeztem bemutatni (és akad a szabályt erősítő kivétel is a képek között :) ).
...még mindig a múltkori balatoni sétáról :) A jeges képek kapcsán már meg volt említve, hogy madárbuli volt a kikötőben, rengeteg, nem félős sirállyal, akiket jól lehetett svenkelni... aha, jól. Gyorsak, és nem is az a gond, hogy a félhalott Sigma 70-300 fókusza pontatlan, hanem hogy mire megtalálod a madarat a keresőben, az vagy messze jár, vagy túl közel :D Szóval volt kihívás benne, még akkor is, ha ezek emberhez szokott madarak, nagy tömegben.
Először örültem, hogy többféle szárnyas akadt lencsevégre, aztán kiderült, hogy az mind dankasirály, csak életkortól függően változik a mintájuk :D
Ettől függetlenül, jópofa sirályos galéria alant, ha a képre kattintasz :)
Ilyen se volt még - mármint, hogy eljutottam jeges Balatont nézni :D Na jó, ha volt is, nem most. Persze idén sem akkor, amikor tényleg jól nézett ki, hanem közvetlenül az olvadás előtt, február elején. Na jó, annyi előnye azért volt, hogy konkrétan nem hogy nem fagytam meg a siófoki kikötőben, hanem melegem volt... (Egy hét ágynak dőlős betegség után jól is jött...) Bár szívesen elcserélném ezt az előnyt normális téli időjárásra is, mert meglesz a böjtje...
A kikötő be sem volt fagyva, a hajók békésen ringatóztak. A mólónál sirályparti volt (hattyúkkal és récékkel közösen), meg verekedés a gyerekek által beszórt kajáért. A világítótoronyhoz vezető sétányon tömeg. A nyílt vízen vékony jég, vízfoltokkal. Unottan napozó kacsák a jégen, a Badacsony felett fényár. Milyen tél? Hiszen tavasz van :D
...azért lehetett téli hangulatú képeket is csinálni, ha erre kattintotok itt lent, meg is nézhetitek. :) Remélhetőleg nem unalmas a Balaton, egyszerűen 2018 vége - 2019 elején máshol nem is nagyon tudtam képelni :)
2018 karácsonya előtt fogtam ezt a szép balatoni naplementét (idén télen különösen szépek voltak, főleg, amikor nem tudtam megfelelő helyen lenni) - a felhős időkben szokásos jobb lefolyással, amikor nyugat felől besüt a Nap a felhők alá. Persze a végére tudtam odaérni, de a Badacsony feletti izzó háromszög most is jól nézett ki, a vöröset tükröző vízzel együtt.
A képek a balatonföldvári kilátó parkjából készültek (a kilátó akkor már zárva volt), ahonnan majdnem olyan jó a kilátás, mint a magasból. Alattam varjúcsapatok húztak el (esélytelen volt elkapni), a szél sem fújt nagyon, a kelet felé sűrűsödő markáns felhőzet is jól nézett ki. Az egész olyan volt, mintha az ember a kékségben lebegne a víz felett - sajnos télen nem tart sokáig az ilyesmi :)
Erre értem oda :
