A Szúnyog-sziget régóta a kedvenc helyeim egyike - eldugott, kulturált, nyugodt, szép kis hely. Itt van a Velencei-tó sétahajó-járatainak egyik kikötője is, és két horgászegyesület is itt tartja a csónakjait - ezek igazán szép részek, gondozott mólóval, híddal. Régóta szerettem volna itt éjszakai képeket készíteni, mert nagyon hangulatosnak ígérkeztek a nádasban pihenő csónakok, a nyugodt vízzel, felettük a csillagos égbolttal (és a nádas által eltakart városi fényekkel).
Kb. két óra, 250 kép, Sequator-ral összerakva. Az előtér külön lett a képre visszamaszkolva.
A Kormorán SE és a MOHOSZ is engedélyt adott a kikötők használatára (köszi nekik), így a nyár eleji tiszta éjszakák egyikén meg is próbáltam összerakni valamit : kiderült, hogy a kikötőben levő fahídról csak télen lehet csónakokat látni, mert nyáron a nád eltakarja az összeset. Kicsit messzebb sikerült egy nagyjából jó helyet találni, így a csónakok, és a Tejút is éppen a képbe esett - viszont az Agárdi Popstrand reflektorai elég komolyan zavarták az égboltot. (Ellenben ingyen meghallgattam egy koncertet.)
Ez csak 3-4 kép, Sequatorral összeállítva, viszont így szépen látszik a Tejút is. Az előtér ugyanaz a jó fehéregyensúlyra beállított kép, mint a csíkos verziónál. A Jupiter felett kivehető egy műhold csíkja is (a szaggatottságot a szoftver okozta).
A képek készítése alatt először egy mocsári teknőssel futottam össze (ilyenkor nem szabad, hogy az embernél legyen másodváz, nehogy le tudja kapni, helyette a telefonnal szerencsétlenkedjen). Ő körbeszaglászta a táskám, ami nem tetszett neki, és meglepően gyorsan távozott a móló felé. Később megjelent a halőr is, akivel jól elbeszélgettünk :D
Mocsári teknős. Ilyet is ritkán látni, pedig itthon honos, teljesen autentikus lakója a tavaknak :D
A nehézségek inkább ezután kezdődtek, mert persze miért lenne egyszerű bevilágítani egy ilyen helyet? A gagyi kínai lámpáim egyike adta a megvilágítást a csónakokra, és a helyszínen nem is tűnt vészesnek. Kicsit kékesebb, mint kéne, de még elviselhetően.
Azám, de az utómunka során a fényszennyezéstől barna égboltot érdemes kicsit a kék felé húzni. Az előtér ettől elment lilába...
A megoldás az lett, hogy az előtérnek való képet beállítottam úgy, hogy a csónakok színe nagyjából a valós legyen, majd a kész csillagos képekre visszamaszkoltam azokat (ez nem nehéz, mivel a nád teteje kb. egyenes, és ugyanazokról a képekről is van szó, csak az előtér színe más). Ezt amúgy sem mindig lehet megúszni, mert az égbolt képeit összeállító szoftverek általában az előteret elrontják.
Viszont emiatt jelenleg videó még nincs erről az estéről, mert az ugye ugyanebből a 250 képből készülne, s ahhoz le kellene gyártani a 250 maszkolt képet :) Előbb-utóbb megoldom.
A hiperűrugrás akkor keletkezik, amikor a Sequatorban felcseréljük az égboltot az előtérrel...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.