A virág úgyis kifogyhatatlan :) Meg mert a kezdő fotósok úgyis virágokat lődöznek, erősítjük a szeterotípiát. Meg szépek :P
Igazából ennek az adagnak a fele tesztkép, mert próbálgatom a vízcseppekkel való bokeh-csillogtatást :) Kezd sikerülni... Le is írom lentebb, hogy hogyan lehet megpróbálni :)
Ezen mondjuk nagyobb érzékenységet használva nagyon jól kijött volna :
A dolog lényege az, hogy a háttérbe (és lehetőleg a téma és az objektív közé is) vízcseppeket helyezzünk. Praktikusan virágspricnivel befújni a környéket a legjobb, az objektív és a téma közé pedig a fényképezés pillanatában kell fújni. Alacsonyan álló, majdnem teljesen szemben levő Napra lesz szükségünk, hogy a témát fotózva pont átvilágítsa a Nap. A gépen nyitott rekeszt kell használni, a minimális fókusztávolságon tartott témával, és nagy gyújtótávolsággal. Lehetőleg elég magas érzékenységet állítsunk be, másképp nem lesznek fényesek a becsillanások :) Használjunk lehetőleg külső vakut, mert ha nem csak egy sziluettet akarunk fotózni fényes körökkel, akkor meg kell világítani a téma felénk eső oldalát. Kis erejű villanással, és lehetőleg diffúzor használatával, hogy minél lágyabbak legyenek a fények.
A sárga virágos kép 18-55-ös objektívvel készült, a lenti százszorszép pedig 300mm-en telével :)
Ő nem bokeh körös próbálkozás, de itt is az alacsonyan álló Nap fénye adja a virág szépségét :)
Ő pedig a téma fénnyel történő kiemelésére példa (bár a háttér is jól mosódik) - ez sem életem pitypangképe, élőben szebb volt :)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.